Szubkulturális átjáró

Két öntörvényű csellista, akik semmilyen formai és technikai határral nem törődnek, és egy dj, aki formákat és határokat pakol alájuk, Steve Reich, Philip Glass, Gérard Grisey, stb műveiből midizett loopok formájában. Ambientől a technóig, kortárs zenétől a romkocsmákig.

Cselló 1 – Endre Kertész
1979-ben született SzentEndrén. Elsõ generációs zenész. Öt évesen kezdett csellózni a Vujisics zeneiskolában, majd az operaház elsõ csellistájánál Párkányi Tibornál folytatta. A budapesti zeneakadémiához túl hosszú volt a haja így „csak” Bécsbe vették fel, ahol szintén az operaház elsõ csellistájához, Wolfgang Herzerhez került. Közben egy évet Barcelonában töltött Erasmus ösztöndíjjal, megjárta Kínát, Izraelt, Angliát, Lengyelhont, Hollandiát, Finnországot különbözõ zenekarokkal. Játszott barokk zenét, kortárs kompozíciókat, arab muzsikát és jazzt is. Nyughatatlan és nyitott jellem, általában felemás színû zonkniban. Egyik kedvence, Frank Zappa mottóját tartja sajátjának is: Music is not dead, it just smells funny.

Cselló 2 – Albert Márkos
1967-ben született Kolozsváron. Ükapja kántor volt, dédapja zenetanár, nagyapja zeneszerző, apja a kolozsvári filharmonikus zenekar koncertmestere. Albert – aki ötödik ezzel a névvel a családi sorban – igazán elmondhatja hogy predesztinálva volt a zenei pályára. És bár két év után otthagyta a kolozsvári zeneakadémia csellószakát, hogy 26 évesen budapestre költözve a buddhista főiskolán kössön ki, mégsem szabadult a családi karma alól: csellista lett és zeneszerző, igaz teljesen a saját egyedi módján:
improvizatív, kortárs, alkalmazott és kísérleti zenével foglalkozik. Tagja volt a Realistic Crewnek, írt filmzenéket – pl a Taxidermiához -, rengeteg színházi zenét komponált, a didzséket is ismeri, játszott együtt Cadikkal, Mangóval, Titusszal.

Bicikli – Dj Panda
1775-ben született egy kínai bambuszerdőben. Nem akart dj lenni. Évek óta improvizál, a szó szoros, és átvitt értelmében is.